Éljen a demokrácia. Vagy ööö.

Nem én találtam ki, sőt, olyan nehéz a felfogásom, hogy csak most esett le.

Churchill állítólag 1946-ban, a fultoni beszédében mondta volna (én nem voltam ott), hogy a demokrácia elég tökéletlen kormányzási forma, de az emberiség egyelőre nem talált ki jobbat.

Hát, elég szégyen ez az emberiségre nézve. Gondoljunk bele, hogy már Churchill is rossznak tartotta (persze akkor már demokratikusan kiszavazták a kormányzásból), pedig ő nem is ismerte Orbán Viktort, akit eddig háromszor választottak meg demokratikusan, és hamarosan megválasztják negyedszer is, nincs felőle kétségem. (Igaz, egy nem túlságosan demokratikus országban, ahol ennek a rendszernek eddig jobbára csak a hátrányait ismerhette meg a lakosság, és egy olyan voksolást követően, amelynek szabályait ez a tömzsi úr eleve úgy szabta meg, hogy más eredmény ne is jöhessen ki.)

És akkor most szánt szándékkal nem szólok egy szót sem a közelgő gyűlölködési kvótalófaszról.

De nem kell azt hinni, hogy más országokban tökéletesen működik a demokrácia. Hogy ne menjek messzire (vagyis sehová), itt Franciaországban most épp François Gérard Georges Nicolas Hollande a köztársasági elnök, aki ezt a posztot 2012 óta tölti be. Már majdnem három hete itt vagyok, tehát szakértőként állíthatom, hogy ő körülbelül olyan rátermett politikus, mint mondjuk Baja Ferenc (de bármelyik magyar szocialistát említhettem volna), és simán megválasztották. Igaz, vele szemben csak Sarkozy és a Le Pen-nyanya indult. (És akkoriban már nagyon unták Sarkozyt.)

De ha már a demokráciát mint államformát dicsérjük, ott van Donald Trump is, aki elnökjelölt lehetett a világ legnagyobb és egyik legrégebbi, legtisztább hagyományokkal rendelkező demokráciájában, és már nem sok hiányzik hozzá, hogy elnöknek is megválasszák, ismeretlen okból. De példálózhatunk Berlusconival is, akinek ugyan már leáldozott a csillaga, de csak nagysokára, és igen nehezen. Ezzel szemben jelenidőben csodálhatjuk Erdogant, és akár kiejtik a nevében a gét, akár nem, minden híradásban egyöntetűen szerepel, hogy megvédte a demokráciát a puccsistákkal szemben. Ellenpróba nincs.

Hogy visszaevezzek a hazai vizekre, kénytelen vagyok személyes élményekbe túrni: amikor 1990-ben még épp valamiféle eufóriában, frissen hazatérve újságíróskodtam, s a Parlamentben flangáltam fel és alá, úgy éreztem, mintha nagy erővel pofánvágtak volna, amikor az addig tisztelt ház egyszer csak megszavazta, hogy ne a Kossuth-címer legyen az új, demokratikus Magyarország jelképe, hanem valami avítt, koronás szar, ami mellé simán oda lehetett képzelni Horthy Miklóst, meg két idétlen angyalt, amint kétoldalról támogatják (nem Horthyt, hanem a címert). Arról nem is szólva, hogy a címerbeli hármashalom a közhiedelem szerint Nagy-Magyarország három hegyét, a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát jelképezik (miközben az erdélyi hegyek viszont megszívták). Amúgy efféle hármashalom és kettős kereszt van a szlovák címerben is, vagyis ezekre a hegyekre ők is igényt tartanak – csak hát szerencsétleneknek nincs persze még egy szaros koronájuk sem.

Mondani sem kell, mit gondolok én a koronáról meg a kettős keresztről és a hármashalomról, de már csak azért sem tetszik ez a fajta demokrácia, mert ezek egyikét sem érzem a magaménak, ez ugyanannyira taszít, mint a közvetlenül előtte volt, a Kádár-féle, amelyből nem hiányozhatott a vörös csillag meg a nemzetközi munkásosztály nemtudommijének vörös zászlaja.

Persze a magyar demokráciáról mondhatjuk, hogy szép lassan kiürítették, formálissá rontották (elsősorban Orbán Viktor, de azért az elődei sem lazsáltak). De mit mondjunk a britről, amely épp kiszavazta magát az Európai Unióból, az osztrákról, amely nagyon közel áll hozzá, hogy második nekifutásra szélsőjobboldali államfőt válasszon magának, a franciáról, amely ugyan mostanában nem fogja Le Pen asszonyt köztársasági elnöknőnek megválasztani, de már az is riasztó, hogy ez a lehetőség egyáltalán felmerült.

És mit gondoljunk egy olyan helyről, ahol az ifjabb Bush duplázhatott, és ahol most Donald Trump a vöröses kezeit dörzsölve készül rá, hogy még lejjebb vigye a mércét, ha ez egyáltalán lehetséges. (Az.)

Mi az isten folyik itt?