Kilóg az ágyláb.

Minden bútorok közül az ágy talán a legjelentőségteljesebb, legállandóbb, legmeghatározóbb, legfélelmetesebb, s ezzel együtt a legátfogóbb élmények, a szexuálisok színtere is. Ágyban születünk és halunk, ha mázlink van persze, vagy pechünk, nézőpont kérdése.

Az ágy köré szerveződik a hálószoba, ott sokszor ez a legnagyobb felület, kitölt és be, állandónak látszik, de persze mégsem az. Bár magához ölelhet az életünkből akár évtizedeket is, néha mégis le kell cserélni, ilyen a modern világ. Magunkban tudjuk, hogy semmi nem örök, legfeljebb gépiesen hajtogatjuk, ha nagyon figyelnek, ha épp meg akarunk felelni a régi korok hipokrita erkölcseinek, vagy épp azt játsszuk, hogy.

Halálos ágy.

Vettem én már ágyat, ha jobban belegondolok, túl sokat is, a cigányélet rákényszerített. A régi, de még nem megunt ágyat ugyanis az ember nem teheti zsebre, nem flangálhat vele országhatárokon át, nem viheti a hátán a tengerentúlra, néha még az is nehézséget okoz, hogy az utca túloldalára áthaladjunk vele.

Nem hinném, hogy lelkileg kötődni tudnék egy beépített szekrényhez, azt az ember egy legyintéssel odahagyja, esetleg fejszével szétcsapja, s odaveti neki: ócska funír, takaroggy.

Az ágy más, azzal összenőttünk. Mindent látott, boldogságot és szörnyűséget, s a következő ágynak sem lesz könnyebb az élete.

Még egy íróasztal, egy épp paszentos is, aránylag könnyen pótolható. Irogathatunk konyhaasztalon is, ha az élet úgy hozza, attól még a mondataink nem lesznek sem jobbak, sem rosszabbak, legfeljebb belengi őket némi hagymaszag, a többi viszont ugyanaz: kávéillat, cigarettafüst, csikkek, gondolat- és érzésmorzsák.

Nem mellékes, hogy létezik nemíró asztal is, de nemalvó ágyról még nem hallottam, mer akkor minek.

Egy ágy azért más. Ágyat nem vált csak úgy az ember, azt kifekszi. Ha rossz, fáj tőle a háta, ha alacsony, nem tud róla felkelni, ha keskeny, megutálja, ha rossz sugárzások haladnak keresztül rajta, cseresznyepálcás embert hív, ide-oda tologatja a szobában (nem az embert persze). Ha nem jó a feje (ez esetben megintcsak az ágynak), ha nem jó fölötte a világítás, ha nem szép, ha utálatos, ha nem nekünk való, megkeseríti mindenéjeinket.

Keressünk magunknak új ágyat? Hát az nem lesz egyszerű dolog. Tudom, hogy nem örökre kell, elég erre a pár napra, hétre, hónapra vagy évre, de akkor is ágy, nem lehet félvállról venni, legyinteni rá.

Egy gyönyörű katalógusban van egy fotón hibátlannak tűnő ágy, persze olyan mögötte a fal és előtte a medvebőr is. Egy másik egy használaton kívüli szenespincében várakozik, kicsit rossz ott a világítás, így szétszedve, részegységenként falnak döntve, csinosan benejlonozva még a valódi méreteit is nehéz megbecsülni, de ágy volt, ágy lesz, most csak bebábozódott, ránk vár. Egy másik házban áll egy harmadik ágy, valaha a kedvenc volt, ma sokszor csak magában duzzog, régi szépségét siratja, fal felé fordult. Már mindentől messze van.

Ágyak, ágyak, isteni, átkozott vágyak.

Nem lesz baldachinos, nem lesz fiókos, nem lesz falusi, plafonig felpakolt, nem lesz Habitat, nem lesz futon, nem lesz fekete, nem lesz fehér, nem lesz keskeny, nem lesz praktikus, nem lesz szép, nem lesz ronda. Nem lesz szeretett, nem lesz gyűlölt, nem lesz jó, nem lesz rossz, de lesz, amíg leszünk mi is, és tovább.