Az egyik énem cinikus barom, aki legszívesebben felrúgná a karácsonyfát, kárörvendőn rámutatna, hogy az angyalkák irtóztató büdöset finganak, hogy képmutatás az anyós örökké savanyú képébe kedvesen belemosolyogni, miközben egy, már tavaly is leértékelten ajándékba kapott ronda albumot nyújtunk át neki (szigorúan becsomagolva, és a lelkére kötve, hogy csak otthon nyissa ki), és hogy a díszebéd ehetetlen, jobb lett volna szépen felkötni a fára, ezüstpapírba.
A másik énem mindezt kívülről, hidegen figyeli, jegyzeteket készít, borzalmasan unatkozik, sunyin beleiszik a miseborba.
A harmadik énem használt ruhákat szállít Iványi Gáborhoz, bár nem, rosszul mondom, ezek a ruhák újak, és nem sokat használtak eddigi viselőiknek, s még kevesebbet fognak azoknak, akik ezután választanak majd belőlük. Pedig szép ruhák, talán túl szépek is. Flitteres kisestélyi, dizájnolt svájci farmer, valaha aranyárba volt, a kutya nem vette fel. Lila tűsarkú, mint az új, kétszer se hordták, kurva szar lesz benne egy jéghideg vasárnapon órákat állni az ingyenkonyha előtti sorban.
A negyedik énem ércként peng, mint az utolsó kétszázforintos érme, amiért már nem adnak semmit, de kiváló alaptőke, jól fogja kiegészíteni azt a húszezrest, amelyet az isteni gondviselés baszik borítékban bedobni minden nap a postaládába, borravalóként odaadható a benzinkutasnak, vagy bárkinek, pincérnek, taxisnak, aki ennek zsebretételére örökkön örökké feljogosítva érzi magát.
Az ötödik énem reggel felkel, megissza a kávéját, karácsonyi hangulatban ideül a billentyűkhöz, konstatálja, hogy kint reménytelen a köd, taknyos az idő, a Jézuskára gondol, majd gúnyosan azokra, akik szintén, és igyekszik a hangulatukat elrontani.
A hatodik énem azt mondja, én nem eszem bájglit, nem gyújtok gyertyát, én nem állítok fát, de még a kocsiba se veszek fenyőillatosítót az állandó és erős cigiszag ellen, én nem vagyok itt, de nem vagyok másutt sem (bár megesett már, hogy voltam), éngem tessék elfelejteni, vidéken vagyok eltemetve, de nem a hóba.
A hetedik énem te legyél, mint én is neked, az elég.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.