Batátadoboz mindenkinek.

Mondjuk nem szoktam minden nap főzni, de egyszer már majdnem megmelegítettem egy zöldborsókonzervet, később mondták csak, hogy előbb ki kellett volna nyitni a dobozt.

A viccet félretéve, jót játszottam a Dietbox csomagjával: olyan, mint egy Märklin-készlet, csak darut nem lehet belőle összerakni. (Bár sült darut talán, ha lett volna madárhús is; most nem volt.)

A játék neve: Cheddar sajttal rakott édesburgonya gombával, de a címből kimaradt egy csomó adalék, ami még kell bele. A csomagban viszont mindent megtaláltam, még két evőkanál olívaolajat is, furcsa céllal, de erről később.

Mindenekelőtt megnéztem a dobozt, és ami benne volt. Csinos kis zacskókban, valamint kisebb dobozokban a következők: egy körülbelül 25 centi hosszú édesburgonya, más néven batáta, olyan formája van, mint egy kövér második világháborús bombának, két tojás csinosan szalvétába csomagolva, s azzal együtt egy kis műanyag dobozba, egy vöröshagyma (kissé vizenyős, de megoldottam), négy fej nagyobb gomba, egy tál joghurt, egy kis maréknyi snidling, gyönyörű méregzöld, egy 15 dekás cheddar sajt, só, bors. Nagyjából ennyi, meglehetősen gusztusos az egész.

Mindent letakarítottam a munkaasztalról, különböző késeket vettem elő, tálakat, kereket, szögletest, kötényt kötöttem magam elé (ja, nem), megtornáztattam az ujjaimat. Más nem is igen kell, ja még lábosok, egy nagyobb tál jénai, gyorsan azokat is elővettem.

Itt semmi nincs a véletlenre bízva. A dobozban ugyanis van egy használati utasítás, nagyjából olyan, mint amilyet az Ikea-bútorokhoz adnak, csak ez érthetőbb, és nem huppanunk le a földre, mint egy hanyagul összeállított ágyból. A hozzám hasonló kezdők számára még színes fotók is vannak, ha szeletelni kell valamit, arról, ha főzni vagy sütni, akkor meg arról, már sajnálom is, hogy feleslegesen koptattam annak a sok iskolának a padját.

A legegyszerűbb feladatnak a hagyma kettévágása bizonyult; ezzel kezdtem. Aztán meg kellett hámozni a batátát, megmosni (ja, a biztonság kedvéért már előtte is), megtisztítottam a gombát is, kicsit lehúztam a fejéről a bőrét (csak finoman!), aztán szeleteltem, mint egy környezetbarát fűrészgép.

Közben, mert az időigényes, feltettem a két tojást főni. Nem szabad elfelejteni, hogy a forrástól számítva még tíz percig kell főzni, és kell a vízbe só is (nyilván azért, hogy a héja is jó sós legyen, na mindegy). Azt meg már végképp nem értettem, hogy miért kéne két evőkanál olívaolajat is öntenem a tojásfőző vízbe; magunk között szólva az olajat inkább megspóroltam.

Amíg a tojás főtt, a batátát egyenletesen és lassan, sőt körülményesen 3-4 milliméter vastag szeletekre vágtam, az eredményt sublerrel ellenőriztem. Felszeleteltem a gombát is, ahogyan azt a fotón láttam, persze valamivel azért vékonyabbra. Felaprítottam a snidlinget is, egészen apróra. Na, ezeknek mind kellett egy-egy külön kis edényke, amiben további sorsukra várhattak. Az is kiderült, hogy a hagymát csak átmenetileg kellett félbevágni, mert utána tovább is muszáj szeletelni, hát ezt akár meg is mondhatták volna előre, már rég túl lennék rajta.

Amikor megfőtt a tojás, hideg víz alatt lehűtöttem, ügyesen felszeleteltem, szigorúan követtem továbbra is a fényképes használati utasítást. Ez is egy külön kis tálkába került; négyszer kellett főzés közben lemennem a sarki vasedénybe.

Közben felforraltam egy közepes lábosban annyi vizet, hogy az édesburgonya kényelmesen elférjen benne, majd a szeleteket 6-7 percig főztem, egy villával sunyin ellenőriztem is, hogy elérte-e a leírás szerint szükséges és elengedhetetlen állapotot, vagyis félpuha lett-e. Az lett.

Amikor így megvoltunk, és a sütőt is hagytam jól bemelegedni uszkve 180 fokra (két derékszög, csak úgy mondom, műszaki végzettségű sorstársaim értékelni fogják), fogtam a nagy jénait, és egy icipici olívaolajat öntöttem az aljába. Ezt a dobozon belül egy kis tégelyben adták, és mint emlékezetes, kispóroltam a tojásvízből, így most épp kapóra jött. Igaz, vajat is használhattam volna, illetve ezt a lépés a recept szerint akár ki is hagyható, mehet a jénai aljára natúrba is az első réteg karikára vágott édesburgonya.

A forró vízből kivett batátát hagytam egy kicsit lecsöpögni, majd elegánsan kiraktam belőle az alsó édesburgonya-réteget, kissé megsóztam-megborsoztam, majd következett egy réteg karikára vagy még apróbbra vágott hagyma, a gomba (jó sok lett), a tojáskarikák, közben minden rétegre só, kevés bors. A végén ismét egy réteg batáta jött, majd a snidling kétharmadával összekevert joghurttal ügyesen leöntöttem az egészet (szerintem ez meg egy kicsit kevesebb lett a kelleténél, nem fedte le a jénai teljes felületét). A végén egy réteg reszelt sajttal lezártam a nagy művet, és betoltam a gázsütőbe.

Miközben a rakott édeskrumpli sült és rotyogott, elmosogattam, elszívtam egy cigit, elolvastam a legújabb híreket és megszereltem a konyhai csillárt (mondjuk az végül nem sikerült).

Mintegy 15 perc elteltével kíváncsian benéztem a sütőbe, és a látvány minden igényt kielégített. A sajt gyönyörűen ráolvadt a snidlinges lére, az alatta lévő batátarétegre, és a széle egy picit rá is sült a jénaira. Még egy utolsó ellenőrzést elvégeztem a villával, de az édesburgonya puha lett, al dente, ahogy én szeretem.

Nem maradt más hátra, mint kivenni, az asztalra tenni, rászórni a tetejére az erre a célra gondosan meghagyott egyharmadnyi apróra vágott snidlinget, lefotózni, szedni belőle.

De ó jaj, bármennyire szép is volt készen és egyben, és bármennyire finom is az ízét és az állagát tekintve, egy szépséghibája mégis akadt első konyhai remekemnek: a jénai aljában felgyülemlett a lé, nem párolgott el, ahogy az szerintem illett volna.

Azt gondolom, talán két lépcsőben kellett volna sütni az édes rakottkrumplit: először joghurt és sajt nélkül, hogy a gombából és a batátából kinyomuló víz elpárologhasson, s csak utána lezárni légmentesen a snidlinges-joghurtos-sajtos réteggel, s visszatenni, amíg a sajt rendesen rá nem sül.

Mindenesetre nagyon finomra sikerült, nem is hiányzott belőle a daruhús. Ja, és állítólag még egészséges is, nem hízlal, és különféle gyógyhatásai is vannak. Például utána hirtelen elmúlt az éhségérzetem.

Az egész, evéssel együtt, megvolt talán negyven perc alatt.

Holnap megint én akarok főzni.